Kérlek, mondd, hogy végig röhögtél, amíg ezt írtad!

Bejegyzés: Mit is nevezünk polihisztornak?

Szerintem sok igazság van abban, amit mond, és én is pedzegettem hasonló dolgokat az említett blogon korábban. A személyiségzavarosok maguk is szenvednek, tudomásom és tapasztalatom szerint nem megátalkodott gonosztevők, hanem maguk is áldozatai a helyzetnek. Viszont az érem másik oldala az, hogy a környezetüknek okozott szenvedésért ettől még igenis felelősek, és az elszenvedőknek joguk van nem tekintettel lenni a személyiségzavaros problémáira - méghozzá éppen az jogosítja fel őket erre, hogy a személyiségzavaros sincs tekintettel rájuk. Azt sem tudhatjuk, az ott elhangzott történetek azért fekete-fehérek-e, mert túloznak, akik elmesélik őket, vagy azért, mert tényleg extrém esetekkel találkoztak a mesélők. Ilyen esetek sajnos igenis vannak (ismerek durvábbakat is), más kérdés, hogy a személyiségzavarosok többsége ennél jóval enyhébb eset, és tény, hogy a megbélyegzés nem segíti őket. Viszont azt vegye figyelembe: amikor megbélyegzés történik, azt nem a ténylegesen abuzív kapcsolatban élő/élt áldozatok teszik, hanem azok az orvosok, akik ugyanazzal a névvel illetik az enyhébb esetek betegségét, mint a közveszélyesekét, miközben semmit nem tesznek a társadalom felvilágosításáért annak érdekében, hogy láthassuk: nem minden nárcisztikus automatikusan lelketlen tömeggyilkos. Még a személyiségzavarok és abúzióra való hajlam közötti korreláció is igen gyenge. Vagyis közel sem minden személyiségzavaros nyomja el a társát, és az elnyomóknak is viszonylag kis hányada személyiségzavaros.

Az ideális persze az lenne, ha mindenki mindent megtesz azért, hogy változzanak a sztereotípiák. Ettől azonban messze vagyunk, és nem is azok fogják tudni ezt elkezdeni, akik maguk is érintettek, és a saját problémáik feldolgozása az elsődleges nekik ahhoz, hogy egyáltalán megérthessék a jelenséget.

Bejegyzés: Egy kicsit felbosszantott egy blog