A "kertész" blogban megjelent néhány napja egy cikk mely a jéghegy témát boncolgatja. Na most ezt szeretném egy kicsit közelebbről is megvizsgálni hogy hogy is van ez!

Azt írja a kedves blogger hogy a nárcisztikus személyiségzavarban szenvedő egyént nem érdekli semmilyen tartalom. A nárcisztikus a blogger szerint egy dramaturg (bár itt jegyezném meg ez hogy függg össze a jéghegy hasonlattal??!) aki statisztákat alkalmaz és kényére kedvére játszik velük. Sőt még nagy pökhendien hozzá is teszi a szerző hogy a nárcisztikus szándékosan víz alatt tartja a másik fejét!

Na most hogy is van ez? A jéghegy az az óceánokban szokott előfordulni. Körülbelül 1%-a látszik a felszínen a többi a víz alatt van. A személyiség zavarban szenvedő emberek többségének pontosan az a problémája hogy már-már túl sokat megmutatnak magukból. Inkonvencionálisak és nem szeretik a képmutatást, hazugságot. Nem képeznek kivételt ez alól a dramatikus csoport tagjai sem így a nárcisztikusok is. Talán a túlságosan nagy érzékenység miatt túl korán kiadják magukat a kapcsolatban és megmutatják a sebezhető énjüket olyankor is amikor még nem jött el az ideje. Itt jön a képbe a határtartás problémája de ezt majd egy másik posztban részletesebben kifejtem.

Szóval a nárcisztikus és az összes olyan ember aki lelki bajokkal küzd nem olyan mint egy jéghegy hanem inkább egy jégtömb amit kint hagynak a napon és lassan olvad és tönkremegy. Sajnos vagy így vagy úgy de a legtöbb érzékeny lelkű ember sajnos az alkohol, drogok esetleg a szerencsejáték rabja lesz mert nem tudják kezelni a bennük belül lévő nagy fájdalmakat csak ilyen eszközökkel.

Van ugye ez a "kertész" blog. Na most ott szidják, gyalázzák a lelkileg gyenge embereket (a nárcizmus ma már szinte minden lelki zavarban megtalálható neurozis, szorongás stb). Teszem azt valaki cukorbeteg, érelmeszesedése van esetleg tele vannak a szervei daganatos áttétekkel és haldoklik ők is ugyan olyan segítségre szoruló, a bajukról nem tehető emberek mint akik szoronganak vagy éppenséggel túlzott önbizalommal palástolják a kissebrendűségi érzéseiket öntudatlanul. A fekete-fehér gondolkodás nagyon rossz dolog és sajnos semmilyen építő hatással nem rendelkezik!

Nekem apukám azt tanította hogy ha megdobnak egy nagy kővel akkor azt háláljam meg úgy hogy adok egy csokoládét annak aki megdobott. Ezen elv szerint élem az életemet és nem hiába tartok ott ahol! Kívánok mindenkinek lelki békét, nyugalmat és jó közérzetet!