Egy pár szóban leírom hogy miért is kezdem el ezt a blogot és mit is fogsz itt találni kedves olvasó!

Magamról annyit hogy harminchoz közel járó férfi vagyok, családomban jól érzem magam, ismerőseim és barátaim kollegáim között nagy megbecsülésnek örvendek és munkámban -szépségipar- is jól teljesítek!! Sajnos másfél éve közbelépett az életembe egy olyan gond aminek a megoldása már nem tűrt halasztást. Szorongtam folyamatosan és nem tudtam mitől ezen felül olyan lehangolt, depresszív tüneteim lettek. Nagyon padlóra kerültem eközben a feleségemmel is összevesztem és azt mondta menjek el szakemberhez hátha segít az idegeim csillapításában. 

Ekkor hoztam meg életem legrosszabb döntését hogy elmentem egy pszichiáter szakorvoshoz. Egy beesett arcú táskás szemű kifakult ingű öregúrhoz kerültem. Elmondtam a panaszaimat és hogy szenvedek. Empatikusan bólogatott és azt mondta van megoldás. Felírt egy bizonyos fajta antidepresszánst plussz mellé nyugtatót. Majd azt mondta hogy neurotikus vagyok és legközelebbi alkalommal hogy jobban a probléma mögé lásson felvesz egy MMPI tesztet hogy kirajzolódjanak az elakadások és javasolta hogy ha meglesz a teszt eredménye és problémát jelez forduljak plusszba még pszichológushoz. Ezután elköszöntem tőle kezet fogtam vele és mondtam hogy köszönöm a segítségét. Kontrollt elmondta mikor menjek vissza bólogattam mint egy pincsikutya és nem tudtam mi fog rám várni.

Elmentem a patikába kiváltani a gyógyszereket kb kétezer forintot húztak le rólam még úgy is hogy szakorvos írta fel a dilibogyókat. Hazamentem és bevettem az adagolás szerint mindet. És ekkor döbbentem rá hogy a nyugtató nagyon elálmosít nem jó az. Az antidepresszánsból pár nap múlva olyan mellékhatásom lett hogy nem tudtam szeretkezni a feleségemmel mert érzéketlen lett a nemi szervem. Máskor meg éjszaka felállt és úgy is maradt fél órán keresztül. Megijedtem de szedtem tovább a gyógyszereket. És nem hittem volna hogy még milyen rosszul leszek a későbbiekben

de hogy mennyire azt majd a második bejegyzésben leírom!